Gyalogátkelők:

Kertvárosi övezetben lakom. Régen az én gyerekkoromban az ilyen helyen a gyerekek kint játszottak az utakon, mert mindenki figyelt rájuk, ez volt a játszótér is, meg a földutakon nem lehetett igazán autóval rohangászni. Ahogy kulturálódunk, úgy egyre inkább elvárás, hogy az utak aszfaltosak legyenek, a járdák ne bokatörőek, hanem esőben is pocsolya mentesen legyenek. Ezzel alapvetően nincs gondom. Csak a hozadékával! Ugyanis az "aranyifjak" meg eszüket zsebben hordók az új utakkal megkapták a száguldozás lehetőségét is (ment el mellettem már autó saccolásom szerint 160-as tempóval is). Pedig egy kertváros jellegű kisvárosban ez nem engedhető meg! Szerintem a kisvárosok átmenő forgalmát biztosító utakon az 50-es sebességhatárral nincs gond, de a többi kis utcát 30-as övezetté kéne nyilvánítani. Ez még nem elég, hiszen a korlátozásokat pont az előbb említettek fogják magasról.... Külföldön láttam erre jó megoldást. A gyalogátkelő kis mértékű megemelése egyszerre két dolgot old meg. Nem kényelmes autóval átszáguldani rajta, és a gyalogosok az utca túloldalát nagy eső esetén is "száraz lábbal" elérik. Tapolcán láttam hasonlót! (A külföldi esetében a járda mellett volt egy keskeny esőcsatorna is az eredeti úttest magasságában, ráccsal a tetején. Így a megemelt zebra és a járda között az esővíz el tudott folyni, nem keletkezett pocsolya a zebra megemelése miatt, nem lehetett sportot űzni a gyalogosok lefröcskölésével.)

-


Králik János 2014